Melyik legyen Ön szerint a 2018-es Év Algája?
Idén az Euglena sanguinea, a Gonyostomum semen és a Staurosirella grunowii algafajok közül lehet kiválasztani az Év Algáját.
Az év algája szavazás 2018
Euglena sanguinea
Az Euglena
sanguinea (Ehrenberg,1830) egy globális elterjedésű ostoros alga (Euglenophyta)
faj. Jelenlétét az Antarktisz kivételével, valamennyi kontinensről igazolták.
Elsősorban a tápanyagban, vagy szerves anyagban gazdag, álló vagy nagyon lassan
áramló sekélyebb vizeket kedveli.
Az aktív (metabolikus)
sejtjei általában megnyúltak, orsó vagy visszás tojásdad alakúak. Az elülső
sejt vég középső vonalában egy, a sejthosszal megegyező vagy kétszer hosszabb
ostor ered. Jellegzetes sejtalkotói a citoplazmában elszórtan elhelyezkedő apró
karotinoid szemcsék, amelyek jellegzetes vöröses színt kölcsönöznek az algáknak;
innen is származik a neve. Ezeknek fontos fényregulációs (színestet védő)
szerepük van: erős fénynél a sejtfelszín közelébe vándorolnak; ezzel szemben alacsony
fényintenzitásnál a citoplazma belsejében tömörülnek.
 |
| Euglena sanguinea (fotó: Nagy-László Zsolt) |
Kedvezőtlen környezeti hatásokra az Euglena fajok többsége kocsonyaburok növesztése mellett elveszíti ostorát és gömbformát (nyugalmi un. palmelloid állapotot) vesz fel.
 |
| Euglena sanguinea-palmelloid állapot (fotó: Nagy-László Zsolt) |
Ezzel szemben kedvező körülmények között, pl. meleg nyári napokon tömegesen elszaporodhat: vörös, vagy ritkábban zöld színű vízelszíneződést, vízvirágzást okozhatnak. Ilyenkor az algatömeg a vízfelszín közelében és a szélárnyékolt részeken gyűlik össze. Kontinentális vizeinkben vízvirágzást számos alga és cianobaktérium okozhat. Az E. sanguinea így nem ezzel a tulajdonságával szolgált rá a kutatók figyelmére, hanem azzal, hogy ez az első olyan ostoros alga faj (Euglenophyta), amelynél algatoxin termelő képességet igazoltak. 2002 és 2006 között az Egyesült Államok számos részén E. sanguinea által okozott vízvirágzást regisztráltak mely nagymértékű halpusztulással járt együtt. Az amerikai kutatók egy új mérgező vegyületet fedeztek fel, amelyet euglenophycinek neveztek el. Azt is kimutatták, hogy a toxin algaölő (algicid) és sejtosztódás-gátló (citosztatikus) hatással rendelkezik. Előzetes kísérletek biztató eredményei alapján feltételezik, hogy az újonnan felfedett toxinnak jelentős szerepe lehet bizonyos daganatos betegségek elleni küzdelemben.
 |
| Euglena sanguinea vízvirágzás Kurcán (fotó: Petri Attila) |
Euglena videó
Gonyostomum semen
A Gonyostomum semen ((Ehrenberg) Diesing, 1866) egy világszerte elterjedt édesvízi alga faj, mely elsősorban a humin anyagokban gazdag, savasabb pH-jú tavakat, vagy lassan áramló sekélyebb vizeket részesíti előnyben.
A két ostoros G. semen sejtek nagyméretűek, oldalról lapítottak, színük zöld, ill. zöldessárga. A sejtek jellegzetessége a tű alakú nyálkatestek (trichociszták) jelenléte, melyek a színtestek között helyezkednek el. Ezek a trichociszták stessz-helyzetben, ill. külső mechanikai inger hatására vékony nyálkás fonalakként kilökődnek (pl. ragadozó jelenlétében, ld. lentebb).
A két ostoros G. semen sejtek nagyméretűek, oldalról lapítottak, színük zöld, ill. zöldessárga. A sejtek jellegzetessége a tű alakú nyálkatestek (trichociszták) jelenléte, melyek a színtestek között helyezkednek el. Ezek a trichociszták stessz-helyzetben, ill. külső mechanikai inger hatására vékony nyálkás fonalakként kilökődnek (pl. ragadozó jelenlétében, ld. lentebb).
 |
| G. semen (Fotó: Borics Gábor) |
Kedvezőtlen körülmények között (pl. alacsony hőmérséklet, tápanyaghiány) a faj aljzatra lesüllyedő (bentikus) nyugvó cisztákat képez. A ciszták a környezetei körülmények pozitív változásával gyorsan „kicsíráznak” és így nagy szerepet játszanak a G. semen vízvirágzások kialakulásában is. Mindazonáltal, míg az ostoros vegetatív formák a faj terjedését, addig az ostorukat vesztett nyugvó spórák a helyhez kötődését segítik.
Az utóbbi években, évtizedben a faj elterjedési területe kiterjedt, ill. emelkedett az általa okozott vízvirágzások száma. Ezek a jelenségek szoros kapcsolatban állhatnak mind az eutrofizációval, mind az antropogén szerves anyag-terheléssel, mind a globális klímaváltozással. Ugyanis megfigyelték, hogy ezek a jelenségek akár együttesen, akár külön-külön pozitívan befolyásolják a G. semen egyedszámának növekedését, vízvirágzás kialakulását.
Bár a G. semen ismereteink szerint nem toxikus, mégis az általa termelt nyálkás vegyületek kellemetlen, akár fájdalmas bőrirritációt okozhatnak (viszkető, égő érzés). Így egy G. semen vízvirágzás akár évekre visszavetheti egy-egy szabadvízi strand forgalmát súlyos anyagi károkat okozva ezzel. Ezen felül ezek a nyálkás anyagok a szűrőberendezéseket is gyorsan eltömítik, ami abban az esetben jelent igazán komoly problémát, ha az adott tó, vagy ritkább esetben folyó vizét ivóvízbázisnak használják.
A G. semen tömeges megjelenésének (vízvirágzás), ill. terjedésének (invázió) vizsgálata (kiváltó okok, megelőzési lehetőségek, stratégiák) azonban nem csak a gazdasági károk elkerülése, csökkentése miatt fontos: jelenléte negatívan befolyásolja az adott víz élőlényközösségének összetételét is. Mindez elsődlegesen a faj élettani és viselkedési sajátságainak köszönhető. A G. semen bár színtesttel rendelkezik (fotoszintézis), szerves vegyületek felvételére is képes (mixotróf-táplálkozás). Ezért is jelent számára előnyt mind az eutrofizálódás, mind az antropogén szerves anyag-terhelés. Így szerves anyag jelenlétében olyan, akár fénylimitált környezetben is képes gyorsan elszaporodni, mely más algák számára nem megfelelő élőhely. Ezen felül a G. semen sterssz-helyzetben trichocisztákat bocsát ki pl. predátor vagy másik alga okozta mechanikai kapcsolat során. Ez nem csak egyszerű fizikai védekezés a másik fajjal szemben, hanem a másik faj egyedének elpusztulásával is jár (sejtlízis). Az elpusztult sejtekből pedig szerves anyagok szabadulnak fel, amit a G. semen tápanyagként fel tud venni; tehát végső soron ez is a faj gyors elszaporodásához járul hozzá. A G. semen ezen sajátságai végső soron az adott víz táplálékláncának, ill. a táplálékhálózatának megváltozását/felborulását eredményezi.
Az utóbbi években, évtizedben a faj elterjedési területe kiterjedt, ill. emelkedett az általa okozott vízvirágzások száma. Ezek a jelenségek szoros kapcsolatban állhatnak mind az eutrofizációval, mind az antropogén szerves anyag-terheléssel, mind a globális klímaváltozással. Ugyanis megfigyelték, hogy ezek a jelenségek akár együttesen, akár külön-külön pozitívan befolyásolják a G. semen egyedszámának növekedését, vízvirágzás kialakulását.
Bár a G. semen ismereteink szerint nem toxikus, mégis az általa termelt nyálkás vegyületek kellemetlen, akár fájdalmas bőrirritációt okozhatnak (viszkető, égő érzés). Így egy G. semen vízvirágzás akár évekre visszavetheti egy-egy szabadvízi strand forgalmát súlyos anyagi károkat okozva ezzel. Ezen felül ezek a nyálkás anyagok a szűrőberendezéseket is gyorsan eltömítik, ami abban az esetben jelent igazán komoly problémát, ha az adott tó, vagy ritkább esetben folyó vizét ivóvízbázisnak használják.
A G. semen tömeges megjelenésének (vízvirágzás), ill. terjedésének (invázió) vizsgálata (kiváltó okok, megelőzési lehetőségek, stratégiák) azonban nem csak a gazdasági károk elkerülése, csökkentése miatt fontos: jelenléte negatívan befolyásolja az adott víz élőlényközösségének összetételét is. Mindez elsődlegesen a faj élettani és viselkedési sajátságainak köszönhető. A G. semen bár színtesttel rendelkezik (fotoszintézis), szerves vegyületek felvételére is képes (mixotróf-táplálkozás). Ezért is jelent számára előnyt mind az eutrofizálódás, mind az antropogén szerves anyag-terhelés. Így szerves anyag jelenlétében olyan, akár fénylimitált környezetben is képes gyorsan elszaporodni, mely más algák számára nem megfelelő élőhely. Ezen felül a G. semen sterssz-helyzetben trichocisztákat bocsát ki pl. predátor vagy másik alga okozta mechanikai kapcsolat során. Ez nem csak egyszerű fizikai védekezés a másik fajjal szemben, hanem a másik faj egyedének elpusztulásával is jár (sejtlízis). Az elpusztult sejtekből pedig szerves anyagok szabadulnak fel, amit a G. semen tápanyagként fel tud venni; tehát végső soron ez is a faj gyors elszaporodásához járul hozzá. A G. semen ezen sajátságai végső soron az adott víz táplálékláncának, ill. a táplálékhálózatának megváltozását/felborulását eredményezi.
Gonyostomum videó
Staurosirella grunowii
Arról a szóról, hogy fosszília általában nem az algák jutnak az eszünkbe, sokkal inkább a borostyánba zárt rovarok, vagy a dinoszaurusz maradványok. Bár az algák nagy többségének felépítése nem teszi lehetővé azt, hogy évezredekig tartósan megőrződjenek az üledékben, vannak olyan csoportok, melyek váza fosszilizálódásra alkalmas. Ilyenek a kovaalgák, melyek szilícium-dioxid váza megfelelő körülmények között évezredekig képes épen fennmaradni.
A Staurosirella grunowii kovaalga vagy más néven diatóma fajt Pantocsek József írta le 1892-ben egy Bory-ból (Szlovákia) származó fosszilis mintából. Már akkor „elragadó”, „bájos”, kecses” fajként emlegették ezt a jellegzetes felépítésű, nagyméretű kovaalgát. A négyszögletű vázak egy díszített tengeri csillagra, vagy hópehelyre emlékeztetnek. Felületük a jellegzetes felépítésű kiemelkedések miatt hullámosnak látszik.
A Staurosirella grunowii kovaalga vagy más néven diatóma fajt Pantocsek József írta le 1892-ben egy Bory-ból (Szlovákia) származó fosszilis mintából. Már akkor „elragadó”, „bájos”, kecses” fajként emlegették ezt a jellegzetes felépítésű, nagyméretű kovaalgát. A négyszögletű vázak egy díszített tengeri csillagra, vagy hópehelyre emlékeztetnek. Felületük a jellegzetes felépítésű kiemelkedések miatt hullámosnak látszik.
 |
| S. grunowii (Fotó: Buczkó Krisztina) |
A faj ugyan ma kihaltnak tekintett, csaknem 15 millió éven át (középső-miocén – késő-pleisztocén) volt lakója a vulkáni tavaknak, kiédesülő tengereknek és más édesvizeknek. Európán kívül Észak – és Közép-Amerikában, valamint Ázsiában is az algaközösségek tagja volt.
A S. grunowii a kovaalgák hasadékvonallal nem rendelkező csoportjába tartozik, vagyis aktív mozgásra nem képes. Viszont a vázak peremén lévő, tüskeszerű képződményekkel az algasejtek képesek egymáshoz kapcsolódni, és így akár hosszú láncokká szerveződni. A kapcsolódás módja nem merev, lehetővé teszi, hogy a láncok „hajlongjanak”. Ez a fajta flexibilitás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a láncot alkotó egyedek a környezeti körülményekhez alkalmazkodva megtalálhassák a számukra legmegfelelőbb pozíciót a fotoszintézishez. A S. grunowii ma körülöttünk élő – egyébként tömegesen előforduló – rokonai sokkal kisebbek, de hasonlóan képesek a láncképzésre. Ezek az ún. fragilaroid diatómák. A mérnökök is előszeretettel tanulmányozzák ezeket az évmilliók alatt kialakult, mechanikailag nagyon stabil kapcsolódási módokat.
