A Ceratium hirudinella az Év algája 2016-ban
Az Év Algája 2016-ban a balatoni fecskemoszat (Ceratium hirundinella)
A Ceratium hirundinella azon kevés algafajok egyike, mely magyar névvel is rendelkezik. Mikroszkópikus jellemvonásai viszonylag könnyen felismerhetővé teszik még a kevésbé gyakorlott szakemberek számára is: A viszonylag nagy sejtek hát-hasi irányban erőteljesen lapítottak, 1 apikális és 2 vagy 3 antapikális sejtnyúlvánnyal (szarvval) rendelkeznek. A legújabb kutatások szerint a páncélon lévő szarvak számát nem csak fizikai vagy kémiai, hanem biológiai tényezők (pl. zooplankton, ill. az azokat fogyasztó halak jelenléte, vagy hiánya) is befolyásolják.
A balatoni fecskemoszat első előfordulási adatai hazánk legnagyobb tavából, a Balatonból 1897-re datálhatók. Természetesen nem csak a Balatonban fordul elő, hanem szinte minden olyan víztípusban, mely kiterjedt pelagiális zónával rendelkezik. Holtágainkban rendszeresen nagy egyedszámban van jelen. Annak ellenére, hogy a terepi és laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a faj a tápanyagterhelésre nem kifejezetten érzékeny, a Balatonban való nagy egyedszámú előfordulása a „jó vízminőség” egyik fokmérője. Azt azonban minenképp hangsúlyozni kell, hogy az egyéb nagy Dinophyta fajokhoz hasonlóan előfordulása erősen szezonális, és a nyári relatíve nyugodt vízoszlophoz kötött. A múlt század második felében a Balatont ért tápanyagterhelés jelentős mértékben megváltoztatta a fitoplankton összetételét. Közvetve a betelepített busa aktív szűrése, közvetlenül pedig más algafajok jelentős elszaporodása (kompozíció váltás) vezetett a balatoni fecskemoszat egyedszámának csökkenéséhez. Az 1980-as évek végén, ill. az 1990-es évek elején megvalósult vízvédelmi nagyberuházásoknak köszönhetően azonban a Balaton tápanyagterhelése jelentősen csökkent. Ennek egyik örömteli hozadéka a balatoni fecskemoszat újboli térnyerése, és nagy egyedszámú újboli előfordulása a tóban.
A fecskemoszat egyik legszembetűnőbb tulajdonsága az aktív helyváltoztatásra való képessége (ostoros alga). Ennek megfelelően a mélyebb vízrétegek felé növekvő tápanyagmennyiség, illetve a vízfelszín felé növekvő fényintenzitás függvényében képes a számára ideális vertikális helyzetet meghatározni. Tömeges megjelenése esetén, elsősorban éppen az említett vertikális migráció képességének köszönhetően a teljes táplálékhálózat arculatát alapjaiban képes befolyásolni.
